Igen ma egy éve hogy kedves Barátunk/Volt osztálytársunk meghalt.

Nem élhette le a neki tisztességgel járó teljes életet. Fiatal életerős, okos és értékes ember volt. Szomorú ez a múlt idő. Ha csak visszagondolok azokra az évekre mikor még köztünk volt. De nem teszem inkább. Soknak érzem ezt a volt szót. Mit lehet ilyenkor írni? De mégis hogy mennyire hiányzik? Esetleg felemlegetni a régi idők szép emlékeit ami most fájdalommal telíti el szívünket ?!

Természetesen ilyenkor jön az elpusztítóan fájdalmas síró áradat. Sok ember számára volt fontos. De csak ilyenkor számolunk a halál és a veszteség utáni ürességről, s fájdalomról. Talán csak ilyenkor értékeljük az emberi életet, ha a közvetlen közelünkben történik veszteség/elhalálozás. Miért van az, hogy az emberek csak ilyenkor képesek értékelni a másik embert, ha már elhunyt, és miért csak ilyenkor értékelik a saját életüket ?

Nem akartam így elkanyarodni Martinról hisz róla szólna a cikk. De mit érjak mégis?

Aki ismerte tudja hogy milyen volt .Aki nem annak most hiába írnám le . Társasági ember volt . Én mindig is úgy láttam na majd ő az akiből tényleg lesz valaki , aki tényleg valami nagy dolgot fog véghez vinni . Én ezt láttam benne. Az meg idegesít hogy a keringős videót ,amin együtt keringőzünk ,nem lehet sehol megnézni se lementeni. Hiába a sok fáradalmam. Na, majd jövőre még megpróbálom megkeresni . Én is szeretnék majd a tiszteletére csinálni egy emlékvideót . Ma csak egy emlék gyertyával tudtam gondolni rá .